Történet
Fonás, szövés

A fonás és a szövés a székelyföldi falusi közösségekben megtermelt nyersanyag – gyapjú, len és kender – textillé alakításának legalapvetőbb módja. Minden családban még a 20. század elején is a lányok és az asszonyok voltak ennek szakértői; ők készítették a családtagok ruhadarabjait. Gyapjúposztóból ruhát és lakástextilt varrtak; kenderből és lenből a hétköznapi ruhákat és a háztartáshoz szükséges anyagokat – ágyneműt, szalmazsákot, gabonás zsákot és így tovább. A fonás során a guzsalyra kötött, megtisztított rostanyagot orsóval sodorták fonallá, amely csévére tekerve a szövés alapanyaga lett. Szőni télen szoktak; a szövőszék a hosszanti szálakat kötötte össze a keresztirányúakkal. Már 8–10 éves koruktól egyre nagyobb részt vállaltak a lányok a háztartás textilellátásában; saját kelengyéjük megszövésével a jövendő családjuk ellátásáról is gondoskodtak. Napjainkban a fonás már csak kézműves tanfolyamokon él; szőni néhány hagyománykedvelő asszony szokott, kedvtelésből vagy kiegészítő jövedelemért.

Csog Jolán erdőfülei szövőműhelyében ma is hagyományos módon készülnek a ruházati és lakástextil-szövetek.